Szomorú vagyok

Elveszett Andris borostyánlánca.....pénteken hazafelé még rajta volt, szombaton amikor anyuékhoz értünk már nem. Emlékeim szerint levettem róla este, mint mindig fürdés előtt, de 1. hol vetkőztettem, pelenkázón vagy a kanapén, 2. hova tettem a láncot, 3. visszakerült-e a gyerkőc nyakába, nem tudom.... átkozott rutin!!!! Apa egyik nap megtalálta a kanapén, és eltette tuti helyre, hogy meglegyen, de hogy melyik nap volt, és hogy hol az a tuti hely, nem tudja.

Nagyjából 3 variáció van: a tuti helyen kell keresni, elhagytuk a lépcsőházban vagy Andris keze van a dologban....Az elmúlt 2 napban minden szekrény mögött és ágy alatt, játéktartóban, táskában, cipőben, fiókokban, szennyestartóban, mosógépben, hűtő alatt jártam már, remélem nem a szemétbe dobta(nem szokása, de ki tudja)... A régi számítógépben viszont megtaláltam a rég elveszett kisautóját!!!!

Ha valaki ráér, gondolja végig, ha nyaklánc lenne, hova bújt volna???? Kérek még-még-még tippeket!!!!!

Koppintás

Több blogot olvasok rendszeresen, Nórinál láttam, havonkénti összefoglalót ír Zalánról, én is ezt tervezem, hátha egyszer még érdekelni fogja Andrist az első pár hónap, amikor pici mazsolából igazi kisfickó lett....

Hosszú lesz ez a nap...

Náthásak vagyunk, Andris is, én is, és ehhez mérten nyűgösek is. Szerintem mindenki sejti, nem lesz jó vége, ha mindkettőnknek nehéz napja van...

Andris szimplán csak takonypóc, és persze másfél éves, ma mindenért nyafog, és csak az a jó, ami az ő kis fejecskéjében állt össze...de mivel beszélni nem tud, nem mindig tudom, mit akar éppen...És Apának estig suli....Nekem csak a fejem zsong, azt hiszem, ha a manó felébred elmegyünk sétálni, veszünk gyümölcsöt, azzal is megy az idő, és kint szeret lenni...

Kint...mindkét részről a nagyszülők kertes házban laknak, Andris reggeltől-estig kint lenne, vadássza a családtagokat, kit lehet éppen kézenfogni, aki hajlandó sétálgatni vele. Tegnap jó napja volt, anyuéknál voltunk, udvaron egész nap, csak bóklászott, sétált, felmászott, lemászott, hinta, fűszálválogatás, óránként harmincszor megnézte a nyuszikat, malacokat, tyúkokat, megtanulta hogy ház, víz, tűz....lassan tényleg vigyázni kell, mit mondunk előtte...

Ma kínomban már buborékot fújtam neki, ráesett az orrára, nevettem, mondtam putty, ezt is elismételte. :) Őrült tempóban halad a beszédtanulás, most még nagyon élvezem.

Kedvet kaptam

Hát belevágtam...régóta érik már a dolog, hogy kis családunk mindennapjait megörökítsem, de kedvet igazán most kaptam csak hozzá.

Azt hiszem a blog 90%-a Andrisról fog szólni, hiszen egy ilyen nyüzsgő, belevaló másfél éves kismanó bőven szolgáltat témát...hát még akkor, ha egy percre sem képes nyugton maradni, mindig fut, szalad, tesz-vesz-intézkedik, mint Ő.

Tudom, elfogult vagyok, de szerintem tökéletes kisfiú....okos, ügyes, szép és az enyém. :)