2012. április 21., szombat

Szemfényvesztő vadmalacka

Azt hiszem, nagy kommentárt nem igényel....







Kirándultunk, ma is.... Kantavár

Laza 5 km-t mentünk, Andris szerintem az ide-oda rohangálástól kb 8-at. Szerencsére meggyógyult, megúsztuk a kórházasdit, a szája nagy, enni nem eszik, de volt már ilyen, és azt hiszem, lesz is. Apa holnap meccsezik, édes kettesben leszünk a pocokkal, rég volt ilyen. :D









Kicsit meglepett, hogy ilyesmi van itt is, hihetetlen mennyiségű kő, kavics és egyéb anyag kerülhetett ki innen....


2012. április 3., kedd

Beteg, nagyon

Andris beteg, egyszerre gyűjtött be az asztmája mellé egy hörghurutot, egy mandula és egy arcüreggyulladást. 4 napig 39 fok feletti láza volt, ma van az első nap, hogy 37,5nél megállt a hőmérő. Enni nem eszik, illetve ma már kicsit hajlandó volt, talán a kórházat megússzuk most már.


 Mai Andrismondta:

Andris, fújd az orrod, nagyot, nagyobbat!!
Anya, nem születtem én elefántnak....

2012. április 2., hétfő

Vas István: Az új Tamás


1.
És a Tizenkettő között vala egy,
Akit Tamásnak, a Kettősnek hívtanak,
És mikor azt mondta Jézus: „Ahova én megyek,
Ott legyetek ti is – tudjátok az utat”,
Így felelt: „Hová mégy, nem tudhatjuk, Uram.
Mi módon tudhatjuk, hogy az út merre van?”
És monda Jézus a Kettősnek, a szegénynek:
„Én vagyok az út, az igazság, az élet.”

És majdan, mikor a feltámadás
Után a tanítványok újra látták,
Nem volt közöttük a szegény Tamás,
Csak hallotta a test feltámadását.
És mondták akkor neki: „Mi láttuk az Urat.”
S ő felelé: „Ha kezén a szögverte sebet
Az én szemem nem maga látja,
Ha be nem bocsátom az ujjaimat
A vérező oldalába,
Ha hozzá nem érhetek,
Ha hét sebét meg nem tapintja kezem –
én nem hiszem, én nem hiszem.

És nyolc nap múlva együtt ültek tizenketten,
És közöttük Tamás, a Kettős, a hitetlen.
És a zárt ajtón Jézus belépett
És szólt hozzájuk: „Békesség tinéktek!”
És monda Tamásnak: „Hozd ide ujjadat,
Bocsásd oldalamba, érintsd meg te magad,
A szögeknek helyét szemeddel nézheted,
Elhoztam kezemet, hozd ide kezedet,
Sóvárgó kezedet mártsd meg hét sebemben,
Légy immár hívő ne légy hitetlen.”

És szólala Tamás: „Megjelentél nekem,
Te vagy az én Uram, te az én Istenem!”

„Mivel láttál engem, hiszed, hogy én vagyok:
Akik nem látnak és hisznek, azok a boldogok” –

Felelte Jézus Tamásnak.

2.
De én, új Tamás, azt mondom, boldogok, akik látnak.

És boldog vagyok én, hogy láthatok,
És elmondhatom, hogy „Feltámadott!”
Feltámadtál, sírbatett nemzetem,
A hét sebedet látta két szemem,
És kezeden a vasszögek nyomával
Megjelentél a zárt ajtókon által.
A nyűvek között megmozdult a tested,
A sziklakövet félregördítetted,
És eljött közénk a pünkösdi lélek,
S értelme lett értelmetlen igéknek.

Mert én voltam az a Kettős, hitetlen:
Az hittem, nem vagy, csak a képzeletben,
S hitetlen ujjamat sebedbe mártva
Tudom csak, mi a test feltámadása,
És szólni nem tudok, csak dadogok:
Magyar vagyok.

És köszönöm, hogy szent sebed előtt
Életem tornya összedőlt,
S kiárad bennem boldog szégyenem,
S minden szenvedve hordott kételyem
S a szenvedélyes értelem
Érvénytelen, érvénytelen.

Halottak napja. A határon át
Özönlenek idegen katonák.
Jönnek a hódítók s a gyilkosok –
Magyar vagyok.
És nem vagyok többé Kettős, csak egy,
Bizonyosság dobbantja szívemet
S értelme lett a nem-értett igéknek:
Te vagy az út, az igazság, az élet.

/1956. november 1./