Köpködi az aranyat....

Andris csokorba szedett aranyköpései:

Anyaaa, kivehetnél...(kiságyból)

Anyaaa, te is eszel lecsót tányérból?(ehetek éppen kislábasból is...)

Apa, apukám, én picike apám....


Andris, ráülsz a bilire?

Nem, Istenem, nem akarok...


Andris, ma ebéd után j9övök érted!

Jó, megeszem finom ebédet... (Jelzem megette...)


Rossz volt, elvettem a buszt, amivel csapkodott: Sziasztok busz, holnap találkozunk...


Bölcsiben: Sziasztok lányok, jók legyetek!


Bölcsiben az egyik kislány ma: Aztán gyere ám majd vissza az Andrisért.... (Terveztem).

Apropó picikém....

Andris 13.2 kg és 89 cm...ennyit a picikémről....

Egy hónapja...

Egy hónapja kezdtem dolgozni, és ez Andris második hete a bölcsiben, szereti, már ott is hagytam minden nap pár órára, pénteken már ott is alszik. Szerencsére még az udvaron töltik a napok nagyját, ez is segít, hogy szeressen ott lenni.


Igazából rájöttem, ez olyan, mint a szülés: mindenki kötelességének érzi, hogy valami rémtörténettel szórakoztasson hónapokig tartó hányásig fajuló sírásokkal és sarokban vagy ágyra visszanyomkodva, sírva töltött alvásidőkkel kapcsolatban. Ráadásul azok, akik 1. 30 éve nem jártak még bölcsivel egy utcában sem. 2. nem tervezik bölcsibe adni a gyerkőcüket. Vagyis ezek szerint nincs gyerek aki szeretné a bölcsit, ezzel szemben NEM láttam a bölcsiben siró gyereket, az eleséseket kivéve. DE azért otthon is sírnak szerintem.

Szóval bölcsit kezdők no para, szeretni fogják a gyerkőcök!!!


Na meg a rémhírterjesztőknek nem ártana figyelembe venni, hogy munka miatt ment Andris bölcsibe, nincs választásunk. A lényeg, hogy szereti, szeretik a gyerekek is, bár azért még inkább egyedül játszik, vagy a többiek mellett, bár gondolom ez életkori is. Látványosan elkezdett kötődni a gondozónénijéhez, ennek is örülök.

Mi bajom lehetne akkor? Kicsit azért sajnálom, hogy így alakult, már nem csak az én picikém, egyre nagyfiúsabb, verseket (!!!!) tanult, be nem áll a csőre, egyedül eszik, pohárból iszik, kidobja a szemetet a kukába, irgalmatlan tempóban fejlődik és látom, hogy jól érzi magát, nyugodtan jövök el a bölcsiből.

Eltelt 2 hét...

... a munkából. Meglepően jó, bár még szoknom kell a tempót, de élvezem, menni fog, Andris is ellesz a bölcsiben, elvolt a mamiékkal is. Első héten anyuéknál, most a héten anyósomék voltak itt és vigyáztak rá, én éjjel dolgoztam, nappal aludtam. Holnap megyünk egy utolsó egyeztetésre a bölcsibe, és 17én kezdődik a nagyfiús élet.

Andris időközben megtanult kerek mondatokban beszélni, apa apuci lett, tud verset mondani, de megint elég nyafogós, hiába, az ő kis világa is folyton változik. Ezért is várom a bölcsit, hogy beálljanak a napjaink végre, legyen meg neki is az állandóság.

Minden kezdet nehéz

Andris anyuéknál maradt, hogy a munka miatti szaladgálást ne kelljen vele párban csinálni.

Reggel bementem a munkahelyemre felmondani, de hiába...a főnök nyaral, a helyettese meg nem tudta aláírhat-e közös megegyezést... Telefon ide, telefon oda, majd visszahív....Hívott, reggel menjek be, megcsinálják...

Megszereztem a tüdőszűrő eredményt, vettem új eü. könyvet (nincs kedvem bemenni a másikért), elintéztem a háziorvosi papírt a munkaalkalmasságihoz...

Holnap reggel 8ra bemegyek a központba, leszámolok, aztán OEP, lemondom a GYED-et , majd MÁK, megigénylem a GYES-t. Aztán ha mindez kész hazafelé beugrok a dokihoz az alkalmasságira és szerdán 6,30kor munkába állok.

Nagyon hiányzik a kispocok....Vettem neki egy Süsü-t, remélem örül majd neki.

Tegnap este közölte anyuval: elmentek boltba szejintem, hoz süsüt....

Dolgozó nő lettem...

Tegnapelőtt Reus küldött egy telefonszámot, tegnap felhivtam, bementem, interjú, ma hivtak, szerdán kezdek. Andris vasárnap marad anyuéknál, jövő szombaton megyünk csak érte, és augusztus közepén kezdi is a bölcsit. Ma beszélek a majdnem volt főnökömmel, hétfőn felmondok, lemondom a gyedet, megigénylem a gyest, megcsináltatom az orvosi alkalmasságit...És csak remélem hogy jól döntöttem....

Nyaralás

Bazsó nálunk nyaralt a héten, remélem a képeken is látszik, milyen jól érezte magát!!!



Sétáltak, meg játszótereztünk...



A Mecsextrémben láttunk mamutot...



Meg volt egy kisebb mászóka is, a mákszem mellette Andris.


Andris felpróbálta a csirkeólat...



Bazsó felmászott mindenre...



Andris szolidabban mászókázott..a bohócig jutott el minden körben...



Bazsó viszont kisgólyának állt...



Gokartoztak...




Volt hinta is...



Cinkeodú...van aki kilátszik...



Van, aki nem....



Van aki felmászik a kötélpiramisra...


És van, aki átmászik rajta..


Kb 3 kiló retek ázott le a srácokról. :)

A nagy ágykérdés

Belestem Andrishoz, láttam milyen édesen alszik, lefotóztam és meglepődtem...Azt hiszem a szülinapjára ágyat kap....De nagy kérdés, hogy milyent? Ugye mi a tesót kis korkülönbséggel terveztük, de most a 4-5 év tűnik reálisnak. Mire a tesó kinő a rácsos ágyból, Andris lesz 6-7 éves...



Eddig emeleteságy-párti voltam, de most nem is tudom...Folyamatosan azt lesném nem mászik-e fel, esik-e le és egy dackorszakos kétévessel megértetni, hogy csak az alsó ágyon alhat.....
Aztán van a körbetámlás kisheverő, ami kicsiknek jónak tűnik, de 6-7 évesen????



Vagy a sima gyerekheverő és gyerekágy leesésgátlóval... és anélkül....





Várom a szavazatokat!!!

Láz a hőségben

Andris lázasodós típus, ezzel már megbékéltem, hőemelkedés mint olyan nála nem létezik. Tegnap megint hányt, belázasodott, a nurofen-panadol-borogatás együtt vitte a lázát, de csak 38,6ig, lejjebb nem. Este beborogattam, hát bőgni tudtam volna a látványtól.....Délután meglátogatjuk a doktornénit.

Nem, nemnem, neeeeeem

Elkezdődött. Későbbre vártam, nincs szerencsém, Andrisnál elkezdődött a NEM- korszak. Mindenre, csípőből, gondolkodás nélkül képes nemet mondani. Aztán persze visítani, ha elfogadjuk, hogy nem, akkor azért, ha mégis próbálom rávenni arra, amit nem akar, akkor azért. Haláli, mert bújik is hozzá, lehajtja a fejét, és ha ő nem lát ugye...

Huszonegy hónapos

Ezt is megértük...

Lassan, de biztosan nagyfiú lesz a kisfiam.

Mostanra már összeköt szavakat, egész jól ragoz, megtanult egy csúnya szót ( basszus), de legalább meglepően jól használja, szalad, egész nap dolgozik, és sokat eljátszik magában.

Mi ez? Mi ez? Ezt hallgatom egész nap, alig várom a miért korszakot.

A másik új, amin nagyokat szoktunk nevetni, amikor közli, hogy vicces....

Tud számolni, egy, kettő, egy, három, öt, hat nyolc, heten...

Szerencsére továbbra is jó evő és jó alvó, bár ebből néha vannak viták..

Tegnap például...

Andris: kiszállsz...
Anya: nem, feküdj le!
Andris: bassus....

Nehéz volt nem nevetni...

Kb. kétnaponta eljátsszuk délután, hogy ő a fotelágyon alszik, de mindig szökik és a vége a kiságy lesz. Mi lesz a bölcsiben? Viszont egyenlőre nem kell nagyágyat vennünk. Ennek is van előnye....

Lekopogom, a múlt heti betegségnek nyoma sincs!!!!!!! Hülyeségek jártak már a fejemben, aggódtam érte nagyon.

Hétvége

Anyuéknál voltunk, volt pancsi, pancsi, pancsi, barackot főztünk be, meg brokkolit tettünk el, jókat ettünk, nevettünk nagyokat, pletyiztünk barackozás közben. Meséljenek a képek. :)

Még mindig nem stimmel valami

Az elmúlt napok furcsán teltek...Adott egy nem beteg gyerek, aki mégsem egészséges. Múlt szerdán, megunva hogy 2 hete folyik az orra elvittem Andrist orvoshoz.

Nem volt valami szimpatikus a helyettes doktornő, adott antibiotikumot, orrcseppet. Nekem furcsa volt, hogy torokgyulladásra gyanakszik, hiszen az orrfolyáson kívül nem volt semmi de semmi tünet. El is kezdtük az antibiotikum-kúrát, szerdán és csütörtökön 1-1 adaggal, előírás szerint.

Pénteken este káposztás tészta volt a vacsi (nem ez volt a nap ötlete, belátom...), és Andris hányt. De semmi jele nem volt, játszott, hányt és játszott tovább.... Gondoltuk, a káposztás tészta...Szombaton nem kapott antibiotikumot, nem mertem adni neki.

Vasárnap apa dolgozott, ketten voltunk. Sütöttem palacsintát. Este Andris kinyafogta magát az ágyból, lefeküdtünk a kanapéra, és megint hányt...

Hétfőn doki, ugyanaz... Anyuka, ha hány tőle a gyerek ne adja neki az antibiotikumot. Hááát jó..

Tegnap este Andris megint hányt. Sugárban, előjel nélkül. Felhívtam az ügyeletet... Nem kell bevinni, majd reggel a körzetbe. Vittünk vizeletet, szerencsére se cukor, se aceton nincs benne. Ettől rettegtem... Kedve jó, nem látszik betegnek. Most szigorú diéta van, répa, alma, krumpli, keksz, piritós, ha megint hányna vigyük vissza és labor, hasi UH, kivizsgálás. Nem vagyok nyugodt...

Díjat kaptunk!!!!

Nagyon nagyon szépen köszönjük Nórinak, rögtön ki is tettem, ahogy láttam Nála!!

A következő szabályai vannak a díjazásnak:

• Tedd ki a díjat a blogodra!
• Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat!
• Nevezz meg legalább 7 blogot!
• Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál!

Sajnos én csak 2 blogot tudok felsorolni, kezdő vagyok a szakmában: sok szeretettel továbbítom a díjat Nórinak (vissza) és Dórának (aki nyaral, a mázlista).

Aranyköpések

-Andris, ki vagyok én?
-Sákány.... (azt hiszem inkább nem kommentálom...)



-Andris, hány lábujjad van?
-Hat!
-Sok lesz az!!!
-Négy?



-Anyaaaaaa! Süsüüüüü!
-Nincs Süsü!
-Anyaaaaaa! Meseeeee!
-Nincs Mese!
Anyaaaa! House? (Akkor volt a House maraton és azt néztük...)

Betegség 2.

Felmondok az antibigyónak.... Kapott pénteken, este hányt, semmi nem maradt benne. Szombaton nem mertem adni neki, semmi gond nem volt. Tegnap adtam már az antibiotikumot, gondoltam rendben van már a gyomra (azt hittük a péntek esti káposztás tészta csapta el a hasát és ezért a hányás), beadtam hát a gyógyszert, és megint hányt. Sugárban, hirtelen, minden jel nélkül. Ma dokinéni.

Betegség...

Andris kb. 2 hete taknyos, napok óta rosszul alszik, nem egyszer hajnalban már csak ülve tud, nekünk támaszkodva. Ma lementünk a dokinénihez, torokgyulladás, antibiotikum. Szerencsére a kedve jó és kis eszetlen, tündéri kölök, csak éjjel...

Szeret!!!!!

Andris legújabb tudománya, hogy átölel és közli: szelelek. :) És ha mondom neki, hogy én is szeretlek, akkor jön újra és újra és újra. Na nem panaszképpen mondom, tündéri és aranyos és nagyon-nagyon jó hallgatni. És jobb, ha raktározom azokra az időkre, amikor már ciki leszek... :)

Elvesztünk

Rég nem írtam, először, mert nagyon melegünk volt és a hűvös szobában játszottunk, most meg randa esős idő van, semmihez nincs kedvem...

Hoztam képeket hogy telnek a napjaink. :)




Komolyságos nagyfiús




Állandó autózásban...




Apa fejére nőtt a gyerek...




Maci a málnásban




Vihar után




Kajaaaaaaa

Nagyfiam van

Tegnap temetésen voltunk Szombathelyen, Anyu vállalta Andrist. Imádják egymást, nem aggódtam különösebben, nem is volt miért. Még aludt a manó, amikor hajnalban elindultunk, ügyesen ébredt, rögtön tudta, hol van, kivel....Anyu szerint nagyon jó kisfiú volt, evett, aludt rendesen, játszott, sétáltak, nem volt vele gond. És nem keresett minket.... Hazafelé, amikor az autósülésbe került szállt volna ki, nyújtotta a kezét Anyu felé, de nem volt nálunk annyi ruha, hogy maradhasson. Na majd ha a Mami szabin lesz, mehet nyaralni a kisfickó.... Egyik szemem sír, a másik meg nevet...hát nagyfiú lett a manókám....persze, nagyon jó, hogy szeret ott lenni, hogy elvan, nem sír, mert szükség lesz még Anyuék segítségére, tudom. De nekem nagyon hiányzott... :)