Tegnap elmentünk az állatkertbe, hazafelé meg mekizni. Bevallom, lelkiismeret-furdalásom van Andris miatt, annyiszor lett arrébb tolva, félreállítva, apjára hagyva a munka miatt, sajnos nem tehettem mást, de mégis rossz érzés...Ennek most vége szerencsére, legalábbis egy időre, igyekszem kárpótolni Andrist.
Állatkerti képek kecske-és lámaetetéssel, kerge zebrával, nénikével-bácsikával...
A friss levegő jótékony hatása...
2 megjegyzés:
Miről maradtam le? Minek van vége? (vagy kezdete???)
Jók a képek nagyon!!!
Nincs kezdet, csak bezártunk egy konyhát, és végre nem kell oda menni minden áldott 7végén. Itthon már nem vállalunk tesót, ha lesz, már nem itthon leszünk.
Megjegyzés küldése