Óbánya után ki akartuk mozgatni a nem kicsi izomlázunkat, körbesétáltuk a tavat, megmásztuk a kilátót, Andris pedig játszóterezett egy jót. Bár mint megállapítottam, ufó-szülők vagyunk, rászólunk a gyerekre, ha szemtelen, ha ordít, ha szemetelne, nem nézzük elnéző mosollyal, majd csak felnő egyszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése