Minősithetetlen a viselkedése, visszabeszél, hisztizik, az oviban verekszik, felette sem múlik el nyomtalanul ez a bizonytalan időszak. Viszont hagyni sem lehet,és ma jött el a perc, hogy átlépte a határt. A kiabálás nem használ, meg nem verem (mellesleg az sem használ), mesemegvonással fenyegettem, nem használt, ma bevetettük a délutáni szobafogságot. Először sírt, majd kiabált, aztán hisztizett, fenyegetőzött, könyörgött, aztán szépen kért egy mesekönyvet (kapott, nem kínozni akarom, csak nevelni, egy 2,20szor 2,20as szoba játékok nélkül elég bünti), és hősiesen leülte a magáét. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése