Napok óta gondolkozom, megszülessen-e ez a poszt, de annyi minden kavarog a fejemben, érzések, aggodalmak, gondolatok, hogy ki kell írjam magamból.
Pár hónapja felmerült már bennünk, hogy elmegyünk, Ausztráliában terveztünk új életet kezdeni. Aztán jöttek a kétségek, messze van, hazajutunk-e valaha, kapunk-e egyáltalán vizumot.... Jelentem momentán nagyon nem valószínű.
Aztán pár hete apa hazaállított a hírrel, átszervezések lesznek és esélyes, hogy az én munkanélküliségem mellé és ő erre a sorsra jut. Hacsak... Hacsak nem jel ez, nem azért történik, hogy végre merjünk lépni valamerre, bármerre. Első körben is Írországra esett a választásunk, azóta ez egyre biztosabb bennünk. Annyira nincs is messze, és még elviselik a bevándorlókat. Aztán jöttek érdekes dolgok...lementünk Andrissal boltba, visszakaptam egy ötvenest...3 méter alatt 3szor ejtettem el, mérgemben beledobtam egy ilyen tekerős vacakba, és mit dobott ki? Egy happy st Patrick day feliratú kitűzőt....
Valamikor kora tavasszal apa nekivág, mi nyáron megyünk utána.
Ezt a békát még le kell nyomni a család egyik felének a torkán.... Nálunk anyuék tudják, tesómék nem, apáéknál a tesója tudja, szülei nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése