Andris végérvényesen megszűnt baba lenni, igazi kisfiú már, édes beszólásokkal, soha nem múló érdeklődéssel és kíváncsisággal.
Ez a huszonnegyedik hónap "teljesítendő" listája.
A legtöbb baba
* a baba fontosabb testrészeit megnevezi
* beszédének fele érthető
* kérdésre egyszavas választ ad
* kétszavas mondatokat mond
A babák fele
* magáról kezd beszélni
* a dolgokat csoportokba rendezi
* a lépcsőn lefelé megy
* labdába rúg, fél lábbal egyensúlyoz
Néhány baba
* absztrakt fogalmakat is megért (pl. előbb - később)
* képes a nemeket megkülönböztetni
* megtanul ugrani
* zenére táncol, tapsol, énekel
* 3 formát képes helyére tenni
* tud ajtót kinyitni
* kupakot lecsavarni
Na ezeken kb 2 hónapja túl is vagyunk... Nem értem én ezt, mit nem adtam volna ilyen szivacsmemóriáért vizsgaidőszakonként...
Sokat gondolkodtam, mit nyer és mit veszít Andris azzal, hogy dolgozni kezdtem, hogy bölcsibe jár, és nem jutottam dűlőre...Ok, 2 évesen anyával lenne a legjobb neki. De biztos ez? Tudok a napi házimunka, a napi rutin mellett olyan változatos és fejlesztő elfoglaltságot biztosítani, mint a többi gyerek, a bölcsi, a mindennapi változatosság? Ha igen, akkor menni kell erre-arra, ilyen foglalkozás, olyan csoport.... Rengeteg idő, pénz és semmi állandóság.
Amit látok rajta, hiszen már egy hónapja bölcsizünk: mondatokban beszél, nem visit ha kér valamit, hanem elmagyarázza, mit szeretne, szófogadó, szabályokat tanult és édesen ragaszkodik is hozzájuk...Rendet rakunk, segít, mosogatok, segít, teregetek, segít....Mondókázik, egész nap beszél, be nem áll a szája. A bölcsiben két hét sztrájk után végre alszik, enni jól eszik, szótfogad és már 4. napja nem is verekedett...
Én pedig újra hasznosnak, kiegyensúlyozottnak érzem magam, és büszke vagyok a nagyfiamra.
