Köpködi az aranyat....

Andris csokorba szedett aranyköpései:

Anyaaa, kivehetnél...(kiságyból)

Anyaaa, te is eszel lecsót tányérból?(ehetek éppen kislábasból is...)

Apa, apukám, én picike apám....


Andris, ráülsz a bilire?

Nem, Istenem, nem akarok...


Andris, ma ebéd után j9övök érted!

Jó, megeszem finom ebédet... (Jelzem megette...)


Rossz volt, elvettem a buszt, amivel csapkodott: Sziasztok busz, holnap találkozunk...


Bölcsiben: Sziasztok lányok, jók legyetek!


Bölcsiben az egyik kislány ma: Aztán gyere ám majd vissza az Andrisért.... (Terveztem).

Apropó picikém....

Andris 13.2 kg és 89 cm...ennyit a picikémről....

Egy hónapja...

Egy hónapja kezdtem dolgozni, és ez Andris második hete a bölcsiben, szereti, már ott is hagytam minden nap pár órára, pénteken már ott is alszik. Szerencsére még az udvaron töltik a napok nagyját, ez is segít, hogy szeressen ott lenni.


Igazából rájöttem, ez olyan, mint a szülés: mindenki kötelességének érzi, hogy valami rémtörténettel szórakoztasson hónapokig tartó hányásig fajuló sírásokkal és sarokban vagy ágyra visszanyomkodva, sírva töltött alvásidőkkel kapcsolatban. Ráadásul azok, akik 1. 30 éve nem jártak még bölcsivel egy utcában sem. 2. nem tervezik bölcsibe adni a gyerkőcüket. Vagyis ezek szerint nincs gyerek aki szeretné a bölcsit, ezzel szemben NEM láttam a bölcsiben siró gyereket, az eleséseket kivéve. DE azért otthon is sírnak szerintem.

Szóval bölcsit kezdők no para, szeretni fogják a gyerkőcök!!!


Na meg a rémhírterjesztőknek nem ártana figyelembe venni, hogy munka miatt ment Andris bölcsibe, nincs választásunk. A lényeg, hogy szereti, szeretik a gyerekek is, bár azért még inkább egyedül játszik, vagy a többiek mellett, bár gondolom ez életkori is. Látványosan elkezdett kötődni a gondozónénijéhez, ennek is örülök.

Mi bajom lehetne akkor? Kicsit azért sajnálom, hogy így alakult, már nem csak az én picikém, egyre nagyfiúsabb, verseket (!!!!) tanult, be nem áll a csőre, egyedül eszik, pohárból iszik, kidobja a szemetet a kukába, irgalmatlan tempóban fejlődik és látom, hogy jól érzi magát, nyugodtan jövök el a bölcsiből.

Eltelt 2 hét...

... a munkából. Meglepően jó, bár még szoknom kell a tempót, de élvezem, menni fog, Andris is ellesz a bölcsiben, elvolt a mamiékkal is. Első héten anyuéknál, most a héten anyósomék voltak itt és vigyáztak rá, én éjjel dolgoztam, nappal aludtam. Holnap megyünk egy utolsó egyeztetésre a bölcsibe, és 17én kezdődik a nagyfiús élet.

Andris időközben megtanult kerek mondatokban beszélni, apa apuci lett, tud verset mondani, de megint elég nyafogós, hiába, az ő kis világa is folyton változik. Ezért is várom a bölcsit, hogy beálljanak a napjaink végre, legyen meg neki is az állandóság.