Breaking news...

Kicserélték a gyereket!!!! Mivel tanácsot kértem és kaptam az óvónéniktől, és megtehetem, hazahozom délben Andrist az oviból. Azóta itthon van pihenés, aludni nem, de csendben pihenni, akár mesekönyvet nézegetve kötelező. És pont azóta nincs annyi hiszti, nem verekszik és szót is fogad, az oviban azt mondták, bármikor bármire megkérhető, segít, édes, aranyos, jó kisfiú. Akkor meg miért is ne? :)

Ovis fotók 2011 tél

No comment, elfogulatlan anyuka vagyok ( :D :D :D ) de a kölök gyönyörű.

Megfogott

Nem érzem magam tökéletes anyukának, már lassan jó anyukának sem... Dórinál láttam egy bejegyzést, és ezen kezdtem el gondolkozni...

Andris kiakaszt és sokszor nem tudok vele mit kezdeni...Egyszer kenyérre lehet kenni, ölelget, szeretget és ugye nem haragszol és büszke vagy rám, máskor meg semmi nem jó, és annak az ellenkezője sem, azért is földhözvágja magát amit éppen ő kért és kapott meg. Bevallom, megfog ezzel,amikor nem használ a szép szó, nem használ a könyörgés, az sem ha nem veszek róla tudomást, ha esetleg visszaütök ha rámsóz egyet, nem öltözik, és úgy egyáltalán, bármit kérünk tőle, mindennek az ellenkezőjét csinálja... És nem vagyok rá büszke, de nem mindig van türelmem a műsoraihoz, és kiabálok, veszekszem... Pl. este lefekszik, inni kér, iszik, ugye nem kell aludnom? nem kell, csak pihenni. csendben? igen. csukott szemmel? igen. nyugton? igen. betakarod a lábujjkákat? be. anya, betakarsz megint? be. Anya, most csak a lábujjkákat takard be mégis...és itt szokott elszakadni a cérnám....

Állandóan pörög, az oviban az alvásidő kínszenvedés a gyereknek, óvónéninek egyaránt. Nem alszik, és nem hagyja a többieket sem aludni, igy most másfél hétig hazahozom délben és itthon is szigorú csendespihi van. Én tudom, hogy éjjel 11 órát alszik és semmi igénye a délutáni alvásra, sőt, ha elalszik, akkor este nem megy neki időben... de az oviban ez a szabály, igy ezt kell betartani...

Tényleg fáradhatatlan, szaladgál épít, rajzol, vasutazik és közben folyton csivitel... Ismeri a nagybetűket, írja is őket és 2-3 betűt össze is olvas....

Néha azt hiszem, hiperaktiv, aztán meggyőzöm magam, hogy akkor nem molyolna el egy-másfél órát a kisautóival, vasúttal...Az óvónéni szerint nagyon okos kisfiú, de mérhetetlenül sok benne a dac... Segííítgsééég!!!Ez a gyerek tiszta anyja!!!!!

Újrakezdés

Nem tudom, olvassa-e valaki ezt a blogot, vagy csak magamnak írom, de nem is ez a lényeg. Az elmúlt egy évben rengeteg változás történt nálunk, és úgy tűnik, a következő egy év is ilyen lesz.

Én elvesztettem a munkámat, aztán belevágtam valami teljesen újba, Andris elkezdte az ovit és egyébként is nagy és okos fiú lett belőle (egetverő akarattal és hatalmas szájjal), ma pedig apa is megkapta a felmondását.

Számítottunk rá, hetek óta megy az ötletelés, most már tudjuk azt is, hogy leghamarabb áprilisban vághatunk bele, és hogy jövő karácsonykor a kis családunk már Angliában vagy Írországban éli az életét. Persze  ijesztő, tele vagyunk kétségekkel, de mennie kell, mert nincs más esélyünk, hogy kimásszunk azokból a dolgokból, amikbe belesodortak, vagy belesodródtunk mi magunk. Nekiálltunk a nyelvnek, olvasunk rengeteget, fórumokat, blogokat, hogy minek kell nekikezdeni, mire kell odafigyelni. Találtunk egy pécsi állásközvetítő irodát, aki többek között ezekbe az országokba keres munkaerőt.

Olyan ez, mint amikor Andrist vártam. Féltem, nem tudtam, felnövök-e a feladathoz, tudtam, hogy feje tetejére áll az életünk, de mégis jó lesz, ha itt lesz végre. És tényleg...

Home, sweet home

Napok óta gondolkozom, megszülessen-e ez a poszt, de annyi minden kavarog a fejemben, érzések, aggodalmak, gondolatok, hogy ki kell írjam magamból.

Pár hónapja felmerült már bennünk, hogy elmegyünk, Ausztráliában terveztünk új életet kezdeni. Aztán jöttek a kétségek, messze van, hazajutunk-e valaha, kapunk-e egyáltalán vizumot.... Jelentem momentán nagyon nem valószínű.

Aztán pár hete apa hazaállított a hírrel, átszervezések lesznek és esélyes, hogy az én munkanélküliségem mellé és ő erre a sorsra jut. Hacsak... Hacsak nem jel ez, nem azért történik, hogy végre merjünk lépni valamerre, bármerre. Első körben is Írországra esett a választásunk, azóta ez egyre biztosabb bennünk. Annyira nincs is messze, és még elviselik a bevándorlókat. Aztán jöttek érdekes dolgok...lementünk Andrissal boltba, visszakaptam egy ötvenest...3 méter alatt 3szor ejtettem el, mérgemben beledobtam egy ilyen tekerős vacakba, és mit dobott ki? Egy happy st Patrick day feliratú kitűzőt....

Valamikor kora tavasszal apa nekivág, mi nyáron megyünk utána.

Ezt a békát még le kell nyomni a család egyik felének a torkán.... Nálunk anyuék tudják, tesómék nem, apáéknál a tesója tudja, szülei nem...

Ovis vegyesfelvágott

Andris rajzolta...

Kirándulás: Zsongorkő

Kirándulás: Tettye-Dömörkapu

Nagy kirándulásban voltunk a hét végén, szomabaton a Tettye-Dömörkapu-Tettye körön, vasárnap Kővágószőlős-Zsongorkő útvonalon. Nagyon szép és jó hosszú túra volt mindegyik, Andris iszonyú jól bírta, nálam jobban, élvezte hogy vittünk elemózsiát, állandóan evett vagy makkot gyűjtött....

Szombati képek, Tettye-Dömörkapu