Náthásak vagyunk, Andris is, én is, és ehhez mérten nyűgösek is. Szerintem mindenki sejti, nem lesz jó vége, ha mindkettőnknek nehéz napja van...
Andris szimplán csak takonypóc, és persze másfél éves, ma mindenért nyafog, és csak az a jó, ami az ő kis fejecskéjében állt össze...de mivel beszélni nem tud, nem mindig tudom, mit akar éppen...És Apának estig suli....Nekem csak a fejem zsong, azt hiszem, ha a manó felébred elmegyünk sétálni, veszünk gyümölcsöt, azzal is megy az idő, és kint szeret lenni...
Kint...mindkét részről a nagyszülők kertes házban laknak, Andris reggeltől-estig kint lenne, vadássza a családtagokat, kit lehet éppen kézenfogni, aki hajlandó sétálgatni vele. Tegnap jó napja volt, anyuéknál voltunk, udvaron egész nap, csak bóklászott, sétált, felmászott, lemászott, hinta, fűszálválogatás, óránként harmincszor megnézte a nyuszikat, malacokat, tyúkokat, megtanulta hogy ház, víz, tűz....lassan tényleg vigyázni kell, mit mondunk előtte...
Ma kínomban már buborékot fújtam neki, ráesett az orrára, nevettem, mondtam putty, ezt is elismételte. :) Őrült tempóban halad a beszédtanulás, most még nagyon élvezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése