Most mondhatnám, hogy életem legeslegszebb és legboldogabb napja, de ezt szerintem mindenki tudja...Hosszú volt (20 óra) és nagyon nehéz, sokáig csalódott voltam, hogy császár lett a vége, okokat kerestem, meg felelősöket, de végül rá kellett jönnöm, nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy Andris ép, egészséges, mert sajnos rosszul is végződhetett volna, nagyon rosszul. ( Mint ahogy egy másik lánnyal meg is történt a tragédia, ugyanakkor, ugyanott. )
Szerintem Andris már akkor is csodaszép volt!!!!! Semmi vörösség, gyűröttség, maga volt a megtestesült nyugalom a maga 3550 grammjával és 51 centijével.... És azóta tart a szerelem. :)
1 megjegyzés:
Nem vitás, már akkor is csodaszép volt! (ahogy most is az!!!) Ne okold magad, én sem teszem, a végeredmény a lényeg, ahogy írod is. Semmi káruk nem lett, hogy nem a természet útján bújtak ki, egészségesek, okosak, átbújnak az alagúton is...;-)))nincs félelemérzetük sem, mint az okosak mondják.
Megjegyzés küldése