Már az új lakásban tartottuk a hónapfordulót, szeretem ezt a környéket, sok ismerős, barát lakik erre, sok a park, játszótér, babakocsival mindent el lehet intézni, nem vagyunk kocsihoz kötve. Kicsit vegyes érzések voltak bennem, de Andris megelégelte a tejcsit és tápszerre váltottunk. Ismét meglátogattuk a mamiékat, és gondolom a költözés, az új szoba, aztán a hosszú út hatására órákig tartó altatások jöttek, sírt, ha melléfeküdtünk, sírt, ha otthagytuk, sírt rendületlenül órákig...Viszont kb ekkor főztem neki külön utoljára...Majd megveszett a bográcsos nyuszipörköltért, nem kellett már a babakaja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése