Nagyfiam van

Tegnap temetésen voltunk Szombathelyen, Anyu vállalta Andrist. Imádják egymást, nem aggódtam különösebben, nem is volt miért. Még aludt a manó, amikor hajnalban elindultunk, ügyesen ébredt, rögtön tudta, hol van, kivel....Anyu szerint nagyon jó kisfiú volt, evett, aludt rendesen, játszott, sétáltak, nem volt vele gond. És nem keresett minket.... Hazafelé, amikor az autósülésbe került szállt volna ki, nyújtotta a kezét Anyu felé, de nem volt nálunk annyi ruha, hogy maradhasson. Na majd ha a Mami szabin lesz, mehet nyaralni a kisfickó.... Egyik szemem sír, a másik meg nevet...hát nagyfiú lett a manókám....persze, nagyon jó, hogy szeret ott lenni, hogy elvan, nem sír, mert szükség lesz még Anyuék segítségére, tudom. De nekem nagyon hiányzott... :)