Andris nagyon ügyes volt, mindenhol felállt, mindent megevett már ekkor, amit csak elétettünk, ezt azóta is igy csinálja szerencsére....A hónap végén ismét nagy kalandra indultunk, elköltöztünk a város túlsó végére...Mit ne mondjak, nem volt egyszerű egy villámgyorsan mászó kölökkel csomagolni, akji ráadásul inkább ki, mint bepakolna....Szegénykém, soha annyi üveges kaját nem evett, mint azokban a napokban. Egyik vasárnap délután anyukámék jöttek hozzánk, Andris felnézett, és tisztán, érthetően közölte Anyuval: mama!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése