Lassan két éve, hogy itthon vagyok....Eredeti terveink szerint még maradnék is itthon 2 évig, de (sajnos? ) nem úgy alakult. Na sebaj, lesz még tesó!!!!
Pocakos koromban mindenki azzal nyúzott, élvezzem ki ezt a pár évet, mert elrepül. Legyintettem, duma, hiszen az idő nem megy olyan gyorsan. Ünnepélyesen szeretnék bocsánatot kérni, megy. Holnap már 20 hónapos lesz a kismanóm....
Hihetetlen kisfiú amúgy Andris, mindent elismétel, szaladgál, a kedvencekkel(per pill. dömper, kisvonat) sokáig eljátszik, mindent megért, és általában az egyszerűbb kéréseket teljesíti is. Most van a Mi ez? korszak, addig ismételgeti, míg választ nem kap.
Két napja nem iszik cumisüvegből tejcsit, bár messzemenő következtetéseket levonni ebből még nem kell, azt hiszem.
Mindent megeszik a tejbedara kivételével, legtöbbször egyedül, és egyre tisztábban. Tegnap az uzsi-joghurtot átöntöttem neki a kisbögrébe, mert a joghurtospohár puha, összeroppantja. Mosogattam, odalestem, Andris itta a joghurtot, nem bajlódott a kanalazással.
Lassan minden napra jut egy tündéri beszólása...
Hogy hívnak? Anjis!
És apát hogy hívják? Apu.
És anyát? Hééééé!!!!
Egyik este, apa dolgozott, Andris benyit utánam a mosdóba:
Bábis! (Bácsi :))
Mondom, ok, baba, hol?
Bábis, ajtó.
És most hol van, baba?
Elbújt....
Valahogy nem lettem nyugodt ettől a választól. :)
Mostanában nálunk minden elbújt amúgy....Minden, amit nem talál, vagy nem emlékszik, hova tette.
Vannak szavak, amik nagyon tetszenek neki, pl. a nehéz, és hihetetlen ügyesen használja, mindig jókor. Azt hiszem tényleg ez az életkor az, amikor a leggyorsabban tanulnak. Irigylem kicsit, ha ilyen agyam lenne, nekiállnék nyelvet tanulni.... Már rég letettem róla, hogy írjam, milyen új szavakat tud, lehetetlen követni.
Én egyre jobban élvezem, hogy mindent megért, figyel, lehet vele beszélgetni, és a torkom elszorul, ha belegondolok, már csak 4 hónapig tehetjük meg ezt egész nap.... Tudom, ez a dolgok rendje, de akkor is, az én pici fiam, és nem velem lesz, idegenek fogják megetetni, letenni aludni, megvigasztalni, ha elesik, vagy megijed...És büszke is vagyok rá, mert azt hiszem, ügyesen fogja venni az akadályt. Még nálam is ügyesebben....
2 megjegyzés:
Húú, Andrishoz képest Karcsi szinte semmit sem mond. Mi mostanában kezdtünk örülni az Ata megszólításnak, a baba szónak stb. Annyira nehezen lehet belőle újabb szót kihúzni:(
És az idő tényleg szabályosan röpül itthon nekem is. Az utolsó gyereknél úgy érzem minden itthon töltött percet még tudnék húzni-halasztani...
Én sem gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan telik itthon az idő. Úgy lassítanám néha, mert tényleg olyan gyorsan felnőnek, nem lesznek a mi pici fiaink, akik (még ha néha nehéz is) de ránk vannak utalva.
Nagyon jó a képösszeállítás Pat, jó látni a csecsemőből hogy lett 20 hónap alatt huncut nagyfiú! A "beszélgetések" főleg nagyon tetszenek.
Dóri: megnyugtatásodra (bár lehet, hogy sovány vigasz) nálunk is az alapszavak mennek, hangutánzó szavak, de jellemzően még bólogat, mutogat, őőőzik, ha kell neki vmi. Tudja mondani, hogy kérem (v. vmi hasonlót) de hát használni???
Megjegyzés küldése